A máz-indok az örök
Rászívok és köpök
A kék ég is túl fakó
Közben a kismutató
Egyre rúg a kengyelébe
és ennek ellenére
Ami a szemem előtt vagyon
Csak a meggyem a habon
De ez így összeférhetetlen
Mégis ide érkezek meg
Bármerre indulok
De egyébként elvétve
Ebben is van béke
Csak folyton imbolyog
és úgy hatnak az évek
Mint egy rég várt őszi
Koncertre érkezve
Az uccsó akkord
Meg a köszi
De ha távolabbról nézem
Minden percem arany
Nem tölteném mással
Ha nincs értelme ha van
Bár oda tart ez az út
Ahová a többi is
De hogy kerülje a kamut
Magasabban egy kicsit
Vagyis szeretném ezt hinni
Mert van bennem egy mérleg
és ha nincs értelme ha van
Ezzel mérem magam
Olvasom a YouTube kommenteket a Partizán sessions alatt, fikázták, hogy ez nem rap, nem slam. Igazuk van. Egyik sem. Ez irodalom. A legkeményebb, húzós, önvallomásos fajtából. Nincs még egy ilyen arc ma a magyar színen. skycrest