Nem jelentenek semmit
Elcsorognak a szavak
De színük mégis van
és ez nyugtat legbelül
A szelet érzem még így
Ha a szemem csukva marad
és amíg erre figyelek
A kettő elvegyül
Most egyszerű az egész
Mintha tényleg érteném
A spanjaim meg én
Kinn vagyunk a Nap alatt
A sár a cipőmön
Meg a szűrt fény épp elég
Eltelít az ártér
Nem kísért az akarat
Innen mint egy ócska vicc
úgy látszanak a napok
Mikor egyenes a szám
és kíváncsi sem vagyok
Mint aki elfelejt élni
Mert túl régóta pihen
és közben kőbe vésem
Hogy a szabadság milyen
De ez egy képtelen faszság
Eleve unom hogy a fejemben
Már mindennek van neve
és mindig csak elkésett példákat hozok
Mert a szabadság mozog
Te meg egy lépést sem indítanál nélküle
Szegény hülye...
Kerülnéd a kamut de pont te vagy az akit
állandóan valami fixáció vakít
és hozzá megerősítést keresel az égen
A Nap mint a szégyen
Teli vörös korong
Minden mást kitakar
A Föld lassabban forog
Egymás mögött sorban
A fénye ránk borul
Két keréknyom között
Lépkedünk a domborún
supported by 4 fans who also own “Kicsit magasabban”
Olvasom a YouTube kommenteket a Partizán sessions alatt, fikázták, hogy ez nem rap, nem slam. Igazuk van. Egyik sem. Ez irodalom. A legkeményebb, húzós, önvallomásos fajtából. Nincs még egy ilyen arc ma a magyar színen. skycrest